Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1914

16 „Megállj, megállj te kutya muszka Nem lesz tiéd a monarchia Monarchiát akkor kapsz Majd ha éjjel süt a nap A sötétben." A cár muszka népével nótára kerül s itt hasonló érzés jut kifejezésre. Lángoló faj és hazaszeretet — király hűség, tisztelet — vezérek imádása — szülőhelyi büszkeség — szenvedélyes, elbizakodó, gúnyos gyűlölet tombol az érzés világból. De áthatja a katona magán érzéseit is a harc. Különösen édesanyja, szeretője jut eszébe a harcosnak. ,,Sirhat eleget az az édes anya Akinek a fiát visszik háborúba Vagy kezét vagy lábát golyóval ellövik Meg sem hal szegény mégis eltemetik." Még 'mélabúsabban cseng a nóta, amikor a halál után arra kéri édesanyját : „Edes anyám, jöjjön el Galíciába Keressen fel fekete gyászruhába Megismeri siromat a tearózsáról Keresztemet fekete szalagjáról" A szerelmi dalok hol jókedvűen, szinte kacérkodó hangon szólnak, majd vigasztaló ajakkal, de sokszor kesergően, hazavágyóan sírva, melancholikusan énekelnek rózsájukról : ,, I 0-es honvéd add ide a babádat Úgysem látod többé Magyarországot Nem adom én senkinek a babámat Szuronyommal megvédem a hazámat,"