Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1914

14 Szépen járja, szépen járja öreg baka lába Járja, járja, járja — öreg baka lába Göndör szöríí vörös borjú illik a hátára. Amikor megindul a háború a rác iránt táplált engesztelhetetlen gyűlölet izmosítja a harci kedvét. Megrázza fenyítő kezét a nagy tömeg s szinte elemi erővel zúgja: „Megállj, megállj kutya Szerbia Mert a magyar nem enged Míg a vérben nem evez Akármennyi szerb lesz." Meg is fogja tanítani s üiött végórája Petár királynak. Humorizáló kedve sem hagyja. „Háborúba járok lent Szerbiába Én vagyok a világ első bakája Ne sírj, ne sírj, Petár király csuhaj recece, Te leszel a főhadnagy úr puccere !" Meg kezdődik a nagy harc: dacos, szilaj nóták ébrednek ; eredeti dalok születnek a lelkek mélyeiből: az ellenséget lekicsinylő, a saját vitézségét felmagasztaló énekek: „Kerti Pista nyalka fiú A háborút kiállta A cúg előtt tüzzel-vassal A csatvágást csinálta Rác asszonynak, rác leánynak Megáll rajta a szeme, Kerti Pista köpött egyet: — Ogyön mög a fitty fene!" Minden katona a sorkatonától a népfelkelőig ki akarja