Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1913

Szent László mondák és hagyományok. Mint már említettem, alig van a magyar történelemben, talán Mátyás királyon kívül oly kedvelt alak, mint Szent László. Az a sok monda és hagyomány, ami nevéhez, személyéhez fűződik, élő bizonyítéka közkedveltségének. Már a legrégibb krónikákban talá­lunk hivatkozásokat, utalásokat Lászlóra, akinek alakja és óriási szelleme igen alkalmas talaj volt a mondák kifejlődésére. Termé­szetesen a régi krónikások maguk meg vannak győződve állítá­suk igazságáról. Pedig a tudákos emberek gyakran a lehetetlent veszik készpénznek, a valóban megtörtént dolgokat pedig lehetet­lenségnek állítják, ha a lehetetlenségnek csak legkisebb árnyalatával bírnak. Épen ezért roppant elővigyázattal és mély történeti kritiká­val kell eljárnunk a krónikákkal szemben, melyek gyakran, jóhisze­müleg avagy kevésbbé jóhiszemüleg megváltoztatják az igazságot, megmásítják, meghamisítják a történelmet. Ép oly elővigyázatosnak kell az embernek a hagyományok­kal szemben lennie. A nép gyakran egy kedvenc alakjához fűz egyes egyes eseményeket, egyes jelenségeket kedvelt alakjával hoz kapcsolatba, mely dolgok pedig más időben, más szemé­lyekkel történtek. Ezért mindenekelőtt is azt kell vizsgálnunk, vájjon megvan-e a hagyományoknak a valószínűség látszata, és belehelyez­hetők-e ama korba, melybe őket a nép helyezi, végül van-e valahol erre vonatkozó történeti, vagy más egyébb feljegyzés. A Lászlóra vonatkozó hagyományokat a legrészletesebben, bő jegyzetekkel ellátva a forrás megjelölésével Podhraczky József állí­totta össze «Szent László királynak és viselt dolgainak Históriája > c. két kötetes müvében. 1) Ezen hagyományok közül a legnevezete­sebbek a következők : 1. László látomása a mogyoródi csata előtt. Géza és László seregei már szembenállottak Salamon király seregeivel, ') Oklevelekből, krónikákbúi, hagyományokbúi és legendákbúi össze szedte s ki-adta. Budán 1836. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom