Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1912

41 dosó tudata közt telnek el. Tudja, hogy e földön a boldogságot el nem érheti, mert megszegte a szeretet törvényét. «... ősz atyám emléke nagy vádként emelkedik lelkemben.» Még álmában sincs nyugta. Az angyaltól, ki álmaiban szárnyaira vette

1) és vitte magával messze, ismeretlen tájakra, egyre ezt kérdé: «Halhatatlan vagvok-e ?» o J És noha a földön és égen minden azt harsogta: «Halhatatlan vagy !» -— mégis egyre fülébe zúgtak a szentírásnak ezek a rettentő szavai is: «A bűnösnek nincs nyughelye e világon!» 2) Csak Betty halálos ágya mellett tanult meg igazán újra imádkozni. Ettől fogva egészen meg van győződve a halhatatlanságról s nem retteg többé a megsemmisüléstől. Hisz az egész természet, a lelkünkbe oltott «rejtélyes vágy, > egy <benső szó,» szeretteink, a történelem nagy alakjai mind, mind a halhatatlanságról beszélnek. Minden azt kiáltja: «ember, te halhatatlan vagy; — s Isten nem teremthetett hazugságot lelkedbe.» Végig kísértük Gusztávot göröngyös pályáján; jártunk vele a kételkedés örvényei felett s a hit napsugaras mezőin. Tanúi voltunk tépelődéseinek, megható önvallomásainak. Láttuk, mint vetette le magáról a bűn bilincseit s mint emelkedett a vallás tiszta légkörébe. Ne felejtsük el azokat a szavakat, melveket élete végén barátjához intézett s melyek igy hangzanak: «S most még egy kérést hozzád, barátom! — Midőn e kinos lapoknak írásához fogtam, csak kivánatod teljesítése vala célom; ismerni akartad történeteimet, s feljegyeztem múltat s jelent, bánatot s rövid örömeimet; mindent, mit éreztem s szen') V. ö. Dan. X. ') V. ö, Non est pax impiis.