Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1911

8 jelen volt annál a kínos jelenetnél, mikor a császár feb­ruár 12-én II. Pascal pápát a szent Péter templomban elfogatta. Az egyháznak ekkor történt megaláztatása felkeltet­ték lelkében a vágyat, hogy eddigi léha életével szakít­son, amely vágy tetté lön akkor, mikor a vredeni ko­lostorba való utazásakor csaknem végzetes baleset érte, amelyben ö Isten ujját látta. Visszavonul Xantenbe, ve­zekelni kezd és elhatározza magában, hogy életének hátra­levő részét a káptalani intézmény reformálásának fogja szentelni és azt visszavezeti az ősi szellemhez. Magát presbyterré szenteltette és nemes munkájához fogott. A feladat nehéz és terhes volt, mert a világi örömökbe merült kanonokok sehol sem akartak Norbert szaván indulni és erőszakkal álltak ellen reformáló törekvései­nek. Ekkor Norbert elhatározta, hogy a régi, fegyelemben hanyatlott kanonoki intézmény helyett egy új szerzetes­rendet fog alapítani azokból, kik önként vetik alá magu­kat az aszkézis szigorának. így keletkezett az első pré­montrei monostor 1120.-ban, Piccardia tartomány vad­regényes Prémontré völgyében, amely esztendőnek kará­csony ünnepén az isteni kisded jászolánál tették le foga­dalmaikat Szent Norbert kezébe az első prémontreiek. 1121.-ben megalapította Norbert a prémontrei apácák szerzetét, 1122.-ben pedig a prémontreiek harmadrendjét. A rendet II. Honorius pápa erősítette meg 1 126.-ban. 1 Norbert és első társai Szent Ágoston reguláját fo­gadták el, mintegy ezzel is jelezni akarták, hogy ők foly­tatói az ősi kanonoki intézménynek, erre vall ruházatuk is, a fehér talár, amelyet szintén a kanonokoktól kölcsö­nöztek. Mindezekből arra következtethetünk, hogy Norbert a lelkipásztorkodást tűzte ki rendjének feladatául. 1 Források : Hugó : Annales ; Winter: Die Prámonstratenser: Danielik A premontreiek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom