Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

56 tiefet und allén Oberbewohnern Vorflut schafft." Az irodalmi nyelvnek a tájszólásokból való gazdagítását is fontosnak és szükségesnek tartja. „Ohne Alundarten wird der Sprachleib zumSprachleichnam" mondja. Bizik benne, hogy a lelkes, hazafias munkának sikerül megvédenie a német nyelvet attól, hogy keverék nyelvvé legyen. Erőteljesen mondja: „Nimmermehr wird die deutsche Sprache eine Mengsprache werden. Noch iminer behauptet sie im siegreichen Kriege ihr Urrecht als Ursprache. Ihr ist Wortmengerei — Armuth; Reinheit — Reichtum und Reinigung — Bereicherung. Walschen ist Falschen, Entmannen der Urkraft, Vergiften des Sprachquelles, Hemmen der Weiterbildsamkeit und ganzliche Sprachsinnlosigkeit". Jahnnak ilyen lelkes hangú iratai nagyban előmozdították a német nemzeti öntudat fölébredését. * E nyelvtisztító és nyelvfejlesztő törekvéseknek — mint már föntebb egyszer emiitettem - ma is vannak képviselői Németországban. E törekvések mai képviselője az: „attgemeiner deutscher Sprachverein." 1886-ban alakult meg. Célja elsősorban a német nyelvnek a szükségtelen idegen alkatrészektől való megtisztítása s ezek pótlására eredeti, jó német szók felkutatása, illetve készítése. Az egylet havonként megjelenő folyóiratot ad ki, ez a már többször idézett „Zeitschrift des allgemeinen deutschen Sprachvereinsamely Berlinben jelenik meg. E folyóirat első évfolyamának 182. lapján olvasom: „Ejn Hauptziel des Vereins ist an der naturgemássen Weiterentwickelung und dem gesunden Wachstum unserer Sprache mitzuwirken. Er will nicht nur reinigen, sondern auch bereichern." A társaság, amelynek tagjai közt igen sok előkelő állású férfiú, neves költő, író, tudós volt és van, igen élénk és jótékony hatású munkát fejtett ki különösen működésének első éveiben. Természetesen itt is voltak túlbuzgók, akik túlmentek a mértéken, ami miatt aztán sokan támadták a társaságot és rosz hirét költötték neki, de igen neves férfiak úgy jártak vele, mint Goethe, Jean Paul stb. Campeékkal: gúnyolták és nevetségeseknek tüntették fel törekvéseit, de végül is behódoltak neki maguk is és írásaikban ügyelnek, hogy ellenkezésbe ne jussanak a társaság követeléseivel. (így járt pl. Gustav Freytag.) A társaság jótékony hatását ma hivatottak elismerik és méltányolják.