Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1910

VI. hangoltság maradt vissza kedélyében, emlékező és ítélő képessége is mintha meggyöngült volna. Egy időre egészen munkaképtelenné vált és pihenni kellett. MáriaQrünben keresett gyógyulást, azután a pozsonyszentgyörgyi rendházba vonult vissza. Ennek a helynek idilli békéje és Fenyőháza hegyi levegője annyira-amennyire helyre is állította egészségét. Majd fizikai zavarok jelentkeztek, különösen a szív működésében. Vas szervezete küzdött az ádáz betegséggel s ö maga még akkor is bízott erejében, mikor környezete már régen elkészült a legrosszabbra. Hiába volt minden biztatás, hogy kérjen szabadságot és hagyja oda hivatalát. Hallani sem akart róla. „Ha meg kell halnom, — felelte ilyenkor, - hadd halljak meg úgy, mint a katona a csatatéren-" Még akkor is, mikor már a vizkór fojtó kínjai közt vergődött, mercutiói humorral élcelődött tehetetlenségén és rendűletlenül végezte hivatalos teendőit, míg csak a toll ki nem esett erőtlen kezéből. Igen, úgy halt meg. mint a katona. Megtört, de nem adta meg magát. Derék katona volt, talpig hőse a kötelességteljesítésnek. Méltó arra, hogy emlékét fénylő példaképen, követendő tanulságul szívükbe zárják azok, kiket ő mindig szívébe zárt: a magyar diákok.