Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1909

21 mölcs alakú dudorodás, kis bimbó sarjadzik. Ez a kis dudorodás megnyúlik s üres bunkóvá növekedik, melynek ürege és két testrétege egyideig az anya testével közlekedik. Később a bimbó szabad végén tapogatók sarjadzanak, a talpvég nyílása elzáródik s a nagykorúvá serdült hidra lefüződik. Gyakran megesik, hogy egyszerre, vagy kis közökben egymás után több bimbó is sarjadzik ; sőt a még le nem vált bimbókon is sarjadzanak unoka, sőt dédunoka bimbók s ily módon egész kis hidrabokrok képződnek, melyek azonban meszes vázat nem készítenek mint legközelebbi rokonaik a korállok. Az ilyen bimbózással fejlődött eleven társaságot állattelepnek nevezzük. A hidra telepei azonban csak ideiglenesek, mert a telep előbb-utóbb szétesik különböző egyénekre. Ellenben van a hidrának egész sereg oly rokona, a melyek több, néha ezrekre menő egyénekből alakult állandó telepet alkotnak. Ilyenek a korállok, a csalánzó szerv nélküli szivacsok stb. A kommunizmusért rajongók álmát ezekben az állandó állattelepekben megvalósulva láthatjuk id. Dr. Entz Géza szerint, mert a telep összes egyéneinek belürege közlekedik egymással s abból, amit az egyik száj befal, a telep összes egyéne megkapja az osztalékát, nincs itt éhes, a jóllakottak, tunya a szorgalmasak között! A hidra megismerése után talán jobban megfogjuk érteni a vázzal bíró rokonaikat, a csipős csalánzó szervvel bíró virágállatok közül a korállokat. Az állattelepekben élő tengeri nebántsvirágoknak is nevezhető lények szilárd mészből vagy szarúnemü anyagból vázat választanak ki. A váz lehet pálcaalakú, máskor bokorszerúen elágazó, ismét máskor tömör tömeg. A váz bemélyedéseiben ülnek az egyes virágalakú állatocskák (polipok), melyekbe veszély esetén be tudják magukat húzni. A vázat, a telep egyes egyéneit összekötő csőrendszer fala választja el. Ezek is kommunisták! A korállok néha rengeteg mennyiségben élnek együtt, hogy az általuk kiválasztott mész a tengerben egész szirteket alkot. A szirtek, ha elérik a viz szinét, szigetek képződésének magjául szolgálhatnak. A szél által rájuk hordott por és a madarak trágyája idővel termőfölddé változik, a viz vagy a szél növénymagvakat hord rá s a kopár mészszikla lassanként buja növényzetű szigetté válik. Ausztrália keleti partjait több száz mérföldnyi hosszúságban ilyen szigetek veszik körűi. A szivacsok is tömlős, bélnélküli állattelepek, de csalánzó szer-