Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

it A tudósok egész gárdájának helyesen megosztott munkája volt egyedül alkalmas arra, hogy világosságot derítsen a rejtélyes tünemények természetére. A szerzett ismeretek hatása alatt természet-folyamatokra vonatkozó nézeteink egészen másként alakultak. Természettudományi alapon nyugvó felfogásunk az anyagról, annak keletkezéséről s minden azokról a folyamatokról, melyek az anyaggal szoros összefüggésben vannak, teljesen megváltozott. Régebben megnyugodtunk abban a magyarázatban, mely az anyagot úgy tüntette fel, mint teljesen egyforma természettel felruházott atomok komplexumát, mely khemiai folyamatok utján átalakulhat ugyan, de atomjai megtartják eredeti nagyságukat és alakjukat. A A

Z anyag rajta végbemenő külső változásokat, tüneményeket szerkezete, is meg tudtuk érteni néhány alapelv segítsége mellett. A radioaktivitás folyamatai azonban, mint láttuk, e nézeteink alapjait zúzzák össze és arra kényszerítenek bennünket, hogy teljesen új alapokat keressünk, melyekre építve közelebb férkőzhessünk az anyag lényegéhez. Jutunk-e e tekintetben pozitiv eredményre, — ki tudná előre megmondani. Annyit azonban már tudunk, hogy az atomok nem lehetnek legkisebb és teljesen egyenlő természetű részecskéi az anyagnak, hanem úgy kell azokat tekintenünk, mint pozitiv és negatív elektromos töltéssel ellátott apró anyagrészecskékböl — elektronokból — álló rendszereket. A negatív elektronok tömege legalább is ezerszerte kisebb mint a hidrogénatomé, a pozitiv elektronoké pedig azzal körülbelül egyenlő nagyságú. Az atom, mint elektronok rendszere, nem állandó, hanem bizonyos bontó erők hatása alatt széteshetik.