Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1908

80 tatikában használatos mérőeszközökkel való mérést olyan helyeken, ahol radioaktív anyag volt hosszabb ideig jelen. Sajátságos jelenség, hogy valamely anyaggal annál erösebb aktivitást közölhetünk, minél jobban vezeti az elektromosságot. A fémlapokon, különösen ha még erös negatív töltést is adunk nekik, igen nagy mértékű aktivitást állíthatunk elö. Pozitív elektromossággal ellátva szintén mutatnak radioaktivitást, de ez az előbbinek legfeljebb 5%-át teszi. A testekkel közölt aktivitás, mindig arányos a jelenlevő emanáció mennyiségével. Ott, ahol emanáció nincs aktivitás sem közölhető. Ha az anyagot, miután már radioaktivitást nyert, erös savakba mártjuk pl. sósavba, akkor elveszti radioaktív tulajdon ságait. A sav bepárologtatása után azonban a bepárologtató csésze lesz radioaktívvá. Egészen úgy tűnik fel a dolog, mintha valami szilárd por rakódott volna le a csésze fenekére, amely por radioaktív sajátságokkal bir. De ez a por máshonnét, mint az emanáciőból nem jöhetett. Kénytelenek vagyunk ahhoz a feltevéshez folyamodni, hogy valami rendkívül finom anyag, melyet eddig igen erös nagyítás alatt sem észlelhetünk, vékony rétegben rakódik le a testek felületén, vagvis a rádiumból másodrendü folyamattal egy újabb anyag is képződik. A levegőben úszkáló porszemek jelentékeny befolyással vannak a testekkel közölt radioaktivitás nagyságára. A porszemek ugyanis maguk is radioaktivitást nyernek, mely a testek aktivitásával összegeződik. Zavaró hatásukat, melyek a finom méréseknél mindig fellépnek, úgy lehet kiküszöbölni, hogy erös elektromos teret létesítünk, melynek hatása alatt