Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906
94 A mindent oly erősen és bölcsen intéző Gondviselés szava Méltóságodat más, díszesebb helyre szólítja, hogy kipróbált tehetségeit, kristálytiszta jellemét nagyobb, szebb hatáskörben értékesítse. Legmagasabb kineveztetése tiszta örömmel töltött el első sorban bennünket, hűséges munkatársait. Hiszen mi munkatársai voltunk tanúi annak a páratlan kötelességteljesítésnek, annak az eréllyel zománcozott szeretetnek, annak a napról-napra folytatott céltudatos munkának, mely a keszthelyi főgimnáziumot mintaszerűvé tette s mely annyi fiatal lelket jegecített jellemmé. Egy ritka, tartalmas és szép életnek minden napját kellene feltárnom, ha kimutatni akarnám, hogy kije volt Méltóságod intézetének, kije volt Méltóságod az ifjúságnak. Engem legerősebben az a szellem ragadott meg, mely Méltóságod igazgatói működését áthatotta s mely Méltóságod lelkéből az intézetre eláradt. A tudós és kiforrott itéletü férfiúnak, a tapintatos és lángoló buzgalmú nevelőnek, a lélekben is igaz kath. papnak szelleme volt ez, mely egész környezetét, mint az egészséges klima, élettel, erővel, színnel töltötte el. Egyéniségének ez a harmonikus, üde szelleme tette Méltóságodat elsőrangú igazgatóvá s e szellemnek hiányát fogjuk érezni. De bizunk Méltóságodban, hogy az intézet nem veszti el teljesen ; hiszen aki teljes lelkével élt az iskolának, akinek legszebb évei úgy összefonódnak az ifjúság nevelésével, mint Méltóságodéi, az úgy sem tud e légkörön kivül élni. Midőn tehát kérem a Mindenhatót, hogy áldja ineg Méltóságodat testi és lelki áldásaival, hogy új hatáskörében fokozott áldásossággal működhessék, kérem Méltóságodat, gondoljon sokszor vissza iskolájára s itt hagyott munkatársaira, kik távozása miatt szomorúan, de kitüntetése felett örvendve mondanak Vale-t! Magamat szives jó emlékébe ajánlom és maradok Méltóságodnak Székesfehérvár, 1906. évi julius hó 9. tisztelő hive Várad i Károly tanker. kir. főigazgató.