Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906
3§ azért a New-Yorkban székelő amerikai állatvédő egyesület 1903 — 1904. évi mükdését hozom fel például. Az egyesület ügynökei üldöznek minden állatkínzást. Az ő feljelentéseik alapján 1903-ban 587, 1904-ben pedig 753 esetben szabott ki a hatóság börtönbüntetést, 1903-ban 3041, 1904-ben 4499 esetben mentett fel állatokat a nehéz, nem nekik való munka alól. Az egyesület mentőkocsija 1903-ban 544, 1904-ben 710 szerencsétlenül járt lovat és más nagy állatot vett fel az utcáról és szállított kórházba. 1903-ban 39236, 1904-ben 41055 esetben tartott nyomozást állatkinzási ügyben. A egyesület tehetetlen vagy gyógyíthatlan lovak, öszvérek vagy más nagy állatok, kóborló vagy gyógyíthatlan kis állatok emberséges, fájdalomnélküli kiirtását is elvállalta. 1903-ban 4288 nagy és 83012 kis állatot, 1904-ben 4287 nagy és 81865 kis állatot pusztított el. 1904-ben 63285 lovat vizsgáltak meg az utcán, hogy nem szenvednek-e valamely rejtett sebben vagy betegségben. Sajnos, hogy hazánkban is az állatvédelmet nagy általánosságban túlhajtott humanizmusnak, egyesek túlhajtott érzékenységének és kedvtelésének nézik. Túlhajtott humanizmus az állatok dédelgetése; kutyatemetőkre, minők Wiesbadenben és Londonban vannak, megkoszorúzott sírkövekkel, természetesen nincs szükségünk. Angliában szinte állatimádásig megy a dolog, látni ott mülábu kutyákat, mint Strafford grófé is, mely kaucsuk lábat hord. Piermont Morgan pedig újfoundlandi kutyájának üvegszemet csináltatott, mert az az egyiket, egy macskával való lovagias ügy elintézésében elvesztette. Midillesex lordja szentbernáthegyi kutyájának müfogakat rakatott, 1000 forintba került 24-nek betétele, aranyozott platina heggyel. A legmagasabb ár, mit ott kutyáért adtak, 5640 frt volt, de már 1899-ben egy foxterrier eb 7000 frtért kelt el. Egy skót fajkutya (colliet) 1889-ben 60000 márkán nyert gazdacserét. Jó volna tudni — irja Hanusz István — mi ér a bundásban 36000 frtot ? Ily példák hallatára természetesen felülkerekedik még a leglelkesebb állatvédőben is az ember és jogosan kijelenti, hogy ez nem állatvédelem, hanem modern állatimádás és gúnyosan kérdi, vájjon mily nagy összeget áldoztak ezek a jószivü urak — szenvedő embertársaik nyomorának enyhítésére ? 3