Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

21 idézetet mutatok be. A lónak van észrevevő képessége, ítélete, emlékező tehetsége, képzelete, sokféle érzelme, érzékenysége ; értelmi ereje jelentékeny s azért ügyes s fölötte tanulékony. Számos más állatnak élesebb a látása, hallása, sőt szaglása is, izlése és tapintása sem valami finom. A közeli tárgyakat azonban pontosan megismeri, a miben kitűnő emlékező tehetsége is támogatja. Tudjuk, hogy rá ismer az istállóra, a hidra, útra és biztosan rátalál minden ösvényre, ha egyszer járt is rajta. Sokkal jobban ismeri az utat, mint a kocsisa s az a legnagyobb sötetségben is lovára bizhatja az út megválasztását. Ez már sok ittas kocsisnak vált javára. A ló már ezer meg ezer életet és vagyont mentett meg a pusztulástól. Mily gyorsan ráismer a fogadóra, amelybe egyszer befordult és mily makacsul akar újra oda betérni. Egykori gazdáját, kocsisát, lovászát még évek múlva is rögtön megismeri, odafut hozzá, nyerítéssel köszönti, nyalogatja és valóban nagy örömének adja jelét. Minden újdonság szörnyen izgatja ; az új kocsi, az új kocsis nagyon fontos neki. Hogy az ember tud és akar tanulni, azon nem csodálkozunk, hanem igenis, hogy a ló képes erre. Valóban, nem azt kell kérdenünk, hogy a ló mit tud, hanem mit nem tud megtanulni ? Megoldja a talányokat, felel kérdésekre, fejének bólíntásával igent, vagy nemet mond, lábával kikopogtatja az óráról leolvasható számokat. Bizonyára sokáig kell tanítani, míg átugrik egymástól távol levő, fehér papirossal beragasztott abroncsokon, melyek úgy merednek eléje, mint a fehér fal. Megtanúl ütemben járni, ügetni, vágtatni és táncolni, még zenei hallásban sem szűkölködik. Aki a lovat, valami emberi cselekvésre akarja beoktatni, legalább kezdetben emberi módon kell tanítania, azaz nem veréssel, fenyegetéssel, vagy koplaltatással, hanem csak jó szóval s egészen úgy, mint a hogy értelmes, derék ember egy ma'sik jóravaló, értelmes emberrel bánik. A ló nagyon ijedős természetű és ebben is az emberre emlékeztet. Megriad a szokatlan hangtól és tárgytól, a lobogó zászlótól, sőt még |,sok minden kicsinységtől. A szűk hegyiösvényeken reszket, a villámtól szörnyen fél, értelme megzavarodhatik s az állat megháborodhatik. A rossz bánásmód, a kocsisok durvasága s a folytonos ütlegelés már sok lovat tönkretett, megfosztotta kedélyétől és érteimességétől s végkép butává és eszeveszetté tette. A