Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1906

íé elfog. A ki még sohasem lakott oly roskadozó házban, a hol a patkányok és egerek kényük-kedvük szerint garázdálkodnak, nem is tudhatja, mennyit ér a jó macska. Már egyetlen macska is elegendő ahhoz, hogy a vakmerő rágcsálók kedve megcsappanjon, sőt, hogy ki is vándoroljanak. Rendkívül finom hallásával az egér okozta legcsekélyebb neszt jó messziről észreveszi és rögtönösen eligazodik, hogy merről hallja azt. Füle mindig felálló és mozgékony, ami megkönnyíti a hallást. Lenz beszéli, hogy egy kis macska, melyet a szabadban az ölében tartott, hirtelen hátrafelé ugrott egy egérre, mely a sima kövezeten átszaladva, ahol semmi zajt sem okozhatott, az egyik bokorból a másikba surrant. Lenz megmérte a távolságot, melyből a macska meghallotta a háta mögött fútó egeret s az teljes 14 méter volt. Látása is kitűnő. Éjjel ép oly jól lát, mint nappal; a fény mennyisége szerint igazítja szemcsillagát, jelesen erős fényben összehúzza, a sötétben pedig úgy kitágítja, hogy ez az érzékszerve mindenkép kitűnően szolgálja. Tapintása is fejlett, leggyöngébb a szaglása. A macska bizonyos fokig, minden körülmény közt megtartja függetlenségét s csak annyiban veti magát alá az embernek, mennyire jónak tartja. Mfnél inkább foglalkoznak vele, annál hívebben ragaszkodik a családhoz, minél jobban magára hagyják, annál jobban ragaszkodik a házhoz, melyben felnőtt. A hol nem törődnek vele, megesik, hogy nyár idején végkép megszökik a háztól s az erdőkben kóborol, ahol néha teljesen el is vadulhat. Tél beálltával rendesen visszatér előbbi lakásába s oda viszi a szabadban világra hozott kicsinyeit is. A macska nagyon csinos, tiszta, szép és kedves állat, minden mozdulata tetszetős és kellemes. Ügy tetszik, mintha csontjai sem lennének, hanem csak könnyű tésztából volna alkotva ; ügyessége pedig valóban bámulatra méltó. Oly halkan lép bársonyos lábacskáival, melyeknek karmait teljesen behúzza, hogy hallani sem lehet. Minden mozdulatából kitetszik nagy elevensége, mellyel teljes szépség és kellem párosúl. Azt hiszik róla, hogy hűtlen, hamis, ravasz állat, a melyben sohasem szabad bizni. Sokan kimondhatatlanul utálják és oly állatnak tekintik, a mellyel semmire sem lehet menni. Hízelgőnek, álnoknak és bosszúállónak tartják, de e tekintetben nagyon túloznak. Ha valaki megnyeri tetszését — mert nagyon tud szeretni, de ép úgy gyűlölni is — hozzádörgölődzik a fejével és oldalával, minden-