Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

43 tam angusto et rapido, quid iuvat maiorem partém mittere in vanum? Micsoda okosság volna ily rövid, ily hamar-múló üdönk maradék részét heában mulatni ?') Omnia aliena sunt, tempus tantum nostrum : az üdönél tulajdonab javunk sincsen. Epist. 1. h) Nevelés, tanítás, tetteink célja. Akinek szive olv nemes eszmékért hevült, mint Senecáé, szinte természetesnek találjuk, hogy a fiatalság neveléséről, tanításáról sem feledkezhetett meg. Ezért irja oly szépen hatodik levelében Luciliusnak : Ego vero cupio ista omnia in te transfundere et in hoc gaudeo aliquid discere ut doceam : nec me ulla res deleetabit, licet eximia sit, et salutaris, quam mihi uni scit'jrus sím. Si cum hac exceptione detur sapientia, ut illám inclusam teneam, nec enunciem, reiieiam. Nullius boni, sine socio, iucunda possessio est. Pázmány szintén el volt telve Senecának efféle eszméivel. Ezt mutatja többek közt: «A fiaknak istenes nevelésérül» vizk. u. vasárnap mondott beszéde. Egyetért Senecával abban, hogy < hosszú és nehéz, mindent törvényből és parancsolatból tanúlni : hamar és foganatos a jó példából-való okoskodás : longum iter est per praecepta : breve ac efficax, per exempla. Epist. 6. Hangsúlyozza tehát Pázmány, hogy «értelmünk tanítására és akaratúnk izgatására nincs annyi ereje a füllel-hallott tanításnak, mint a szemmel-látott példának.* ') Elvesztegetni,