Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

23 Optimum est pati, quod emendare non possis. Ducunt volentem fata, nolentem trahunt: malusque patiar, quod pati licuit bono : legjob azt csendeszen viselni, a mit el nem távoztathatsz. Ha jó kedvel szenvedünk, visznek : ha ellenkezünk, akaratunk-ellen vonsznak. Epist. 107. — Áldozó ut. vas. Et invitus rapiar. Quae autem dementia est, potius trahi, quam sequi? Mivel azért szenvednünkkel, vagy akarjuk vagy nem : job az Istentül bocsá tott csapásokat békeséges tűréssel és reménségével künnyebbiteni, hogy-sem békételen türetlenséggel súllyosítani. De vita beat. c. 15. — Áldozó u. vas. Laqueos fera dum iactat, astringit: aves viscum dum trepidantes excutiunt, plumis omnibus illinunt. Nullum tam arctum est iugum, quod non minus laedat ducentem, quam repugnantem : unum est levamentum malorum ingentium, pati: a törben-akadott vad, mennél inkáb hánkódik, annál inkáb nyakára szorittya a hurkot; a lépbe ütközött madár, mennél inkáb verdödik, annál inkáb békeveri szárnyát: oly kemény iga nincsen, mellyet keveseb sérelemmel nem viselnek csendeszen, hogy-sem bánkódva . . . a mit nem akarva viselnünk kel, azt békével tűrjük. De ira 1. 3. c. 6. Áldozó u. vas. Spectaculum dignum, ad quod intentus operi suo respiciat Deus, vir fortis cum mala fortuna compositus: az Isten szemei kedvesen szemlélik, mikor amaz erős bajnokok, szembe víjnak a szerencsétlen-veszély ellen. De provid. c. 2. — Áldozó u. vas. Non est solida arbor, nisi in quam frequens ventus incursat: ita adversaram impetus rerum, viri