Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1905

L. Annaeus Seneca Pázmány prédikációiban. 1. Cicerónak Tusculanae disputationes c. bölcseleti munkája szerint Plató egykor azt a megható nyilatkozatot tette, .hogy nem egyszer, hanem sokszor örömest meghalna, csak Homerus-sal, Hesiodus-sal, Ajax-al és a többi régi nagy emberrel együtt lehetne. Valóban nem is képzelhető nemesebb és nagyobb okulással járó szórakozás, mint a nagy szellemekkel való társalgás. És mintha Plató, a nagy idealista, belelátott volna a jövő két ezredévbe. Mintha sejtette volna, hogy lesz idő, midőn az emberiségnek hosszú időn keresztül bálványozott nagyjai: a Homerusok,Cicerók, Liviusok, Horatiusok stb. veszteni fognak népszerűségükből s az a dicsőséges fénysugár, amely babérövezte homlokuk körül büszke tündökléssel ragyogott, el fog homályosulni mindent a haszon szemüvegén néző utódok szeme előtt. Ez a kor, amely mindig és mindenütt az anyagi, a kézzelfogható hasznot keresi s amely az iskolától is azt várja, hogy az idealizmust számkivesse falai közül s a görög és római világ mentül előbb takarodjék el isteneivel, eszméivel, nyelvével, intézményeivel . . . sajnos, elérkezett. És én mégis Platóval tartok. Lelkem mélyéig meg vagyok ugyanis arról győződve, hogy a klasz-