Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1904

51 dühtől megrészegedett parasztok, mint a vadállatok, meggyalázták az ereklyéket és az Ur testét is; megesett, hogy beleordítottak a széttört orgonák sípjaiba, mig a remegő papoknak minden igyekezete oda irányult, hogy az Ur testét biztonságba hozhassák.

1 Most pedig e részben, az ellentét kedvéért, szembe helyezem a parasztok rettenetességeinek egy példáját, a weinsbergi esetet, a parasztok leveleinek kenetteljes hangjával és a Krisztus nevét és az Isten anyjának képét mutató jelvényeikkel, zászlóikkal. Az odenwaldi és a Neckár-vidéki felkelők vették be Weinsberg városát,

2 melyet Helfenstein gróf és hetven-nyolcvan

3 nemes védett. Metzler és Jácklein Rohrbach vezérek elhatározták, hogy Helfenstein grófot a nemesekkel és szolgákkal együtt »dárdákon ugratják át«

4 dobpergés mellett.

5 Hiába borult le Helfenstein grófné, Miksa császár természetes leánya, karján tartva kétéves fiacskáját, Rohrbach elé és hiába kért kegyelmet férje számára, félretaszították és egy paraszt a »kis úrfit« megsebesítette. A parasztok felemelt dárdáikkal kört alkottak és a körbe bevezették a grófot. Ekkor elébe lépett egykori siposa, Nonnenmacher, vígan sípjába fújt és így szólt: Valamikor sokat fújtam ebédeden, most pedig ol1 Bezold 477. 478. 2 Zimmermann 397. 398. 401. 402. Oechsle 106. Janssen II. 501. Sartorius 123. 128. 129. 3 Sartorius 125. V. ö. Bezold 482. 4 Bezold 482. Janssen II. 502. Oechsle 107. Bensen 150. 151. 152. Sartorius 128. Csúfos halál a nemeseknek; ez a kivégzés, mint büntetés a »Landsknecht«-eknél volt szokásban. Bezold 482. 5 Ranke II. 138. A weinsbergi vérengzésre vonatkozólag lásd r. ég Steril, l)ie Socialisten der Reformationszeit 17. Schlosser X. 496.