Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

7 Két oka van annak, hogy Tompa költészetének egy tekintélyes részén átvonul a vallásos érzés ; egyik : a költő sok csapás sújtotta lelke ; másik : papi állása. Nem csuda, ha Tompa oly sokszor a szent himnusz szánjaira bizza meggyötört lelkét, hisz tengernyi szenvedésben, félreértésben, testi-lelki betegségben volt része. Meg is ihleti lantját az Isten hatalma, atyai gondviselése, mindent átható és átölelő szeretete. Megzengi a hitet, reményt, szeretetet. Felzokog lelke, mikor bűneinek tudatában bocsánatért esedezik. Nagylelkűen hangoztatja a megbocsátás nemességét. Fiúi, alázatjs lélekkel nyugszik meg Isten akaratában. Kifejezi, még pedig elég gyakran, hitét a más világban. Nemcsak énekli a vallást, hanem gyakorolja is. Mily szépen, keseretlenül rajzolja papi állását és kötelmeit s a bibliához való vonzalmát Levél Pogány Karolina-hoz c. költeményében, midőn igy szól. „Hol a szép Gömör halmos képet ölt, Csendes magányban él hű tisztelőd ; Lant és biblia, e két szent barát Karján ringatja boldogan magát. Az én pályám szép, ámbár nem ragyog : En az egyszerű nép őre vagyok! Enyém jó- és balsorsának fele. Örülök, sirok részvevőn vele, S az elhagyott népet, mi isteni, Növelni, oktatni, deríteni ! . . . ! Kisded születik s hogy boldog legyen : Én fohászkodom érte szívesen ;