Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

31 Világos, liog}' itt Istenben való megnyugvásnak nyoma sincs. Ez az érzés, melj'et a Estre cimü költeményben derengeni látunk, sokkal ha tározottabban jut érvényre A ggiíszoló-han. melynek tárgya a lelkes anya bánata a szabadságharcban elesett hős fiai után s az ő szellemük vigasztaló szava. A lelkes anyát sok és nagy fájdalmai között csak az ég támogatja. Mert : „Ki veszt sokat, mindent, mi drága itt : Hitét lia őrzi, őrzi őt a hit; Az átok elhal, tart az ima még, Mig a föld ködös, fenn derült az ég ; Siralmak völgyén, vnd kietlenen, Hol ember nincs már, Isten megjelen." Az Uj Simeon, Tompának ez az allegorikus ódája, csak annyiban tartozik tárgyalásunk körébe, mert költőnk az alakot az uj-szövetségi szt. írásból vette, Valamint a bibliai Simeon csak az igért Megváltót akarja látni, aztán nyugodtan hal meg , ugy az uj Simeon is csak egyre vágyik : a szabadság megpillantására. Különben vallási vonatkozást csak az utolsó szakban találunk, hol az; Uj Simeon felséges látomása és vágyainak teljesülése van leírva. „S ha feltárul az áldozóknak Ama szent csarnok kapuja, S megzendül a győzelmi ének : Hallélujah ! Hallólujah ! Ha tömjénem javát az oltár Izzó tüzére hinthetem : Elég, elég lesz . . ! vén szolgádat Bocsásd el akkor Istenem !"