Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901
20 Tompa költeményébe. Igazán szent ének ez, mely egy mélyen vallásos, sok szenvedés sújtotta költői lélekből a szent irás folytonos olvasgatása közben s annak teljes átérzésével fakadt, liogy bennünket is megindítson őszinteségével, mélj'ségével s a legnemesebb erények egyikével : a megbocsátással ! Nem esett hát eddig a kis ciklus költői hangja, hanem, mint a patak, mindig mélyebb meg mélyebb medret vájt magának. Ám a VIII—XII. közé eső versek, melyekben a templomi együtténeklés ereje, szépsége, a szabad akarat, az elmúlás, a másvilági élet vágya és jövendő haza vannak megénekelve, sokkal bágyadtabbak, színtelenebbek s azért hatástalanabbak, mint a fentebb emiitettek. Rá kell azonban még mutatnunk a XI-re, melyben költőnk a másvilági életben való szilárd hitét igy fejezi ki : „Üdvöz lég}', új életnek vágya ! Te biztos vtti levelem ; Utánad ón a jobb világot Tudom, hogy meglelem " Nem szoros értelemben vett vallásos költemény a Falusi órák s itt csak azért említjük fel, mert két utolsó szaka költőnk vallásos érzését, épen oly szépen tünteti fel, mint a Harangszó VII. verse. Leírván a falusi élet csendes boldogságát, estére kelve képzelete visszaszáll a boldog múltba. Majd igy folytatja :
