Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

15 natkoztatható, ép olyan rokonságot találni ez esti Ének és a breviárium Te lucis unté termi num kezdetű himnusza között is. Tompa e költeményeinek tehát véleményem szerint nem csupán a ret. egyház dicséretei szolgáltak mintául, mint Erdélyi János véli. E költemények arra a régi forrásra mutatnak vissza, melyből tetmészetesen a ref. eg}diáz is, különösen kezdetben, kénytelen volt meríteni, minthogy maguk a zsoltárok nem nyújtottak mindenkor alkalmas anyagot a különféle vallásos érzések kifejezésére. De lássuk már Tompa vallásos költeményeinek egy más csoportját, mely talán legjobban mutatja költészetének sokszor emlegetett bibliai zamatát. A lant és biblia költője Harangszó c. alá foglalta e csoportot, mely tizenkét különféle alakú kis versből áll. A bevezetésben, annak tudatával, hogy szent húrokat akar a költő pengetni s hogy a dal szárn}

7ain a mennyekbe akar szállni, mint a csendes hajnali harangszó, igy fohászkodik : »Tisztán zendülj dalom !« Merengő, elmélkedő lelkét elsőben is az Isten léte kapja meg s a himnusz fenséges szárnyain, a hit világitó fáklyája mellett győzödelmes hangon magasztalja Azt, ki mindenben és mindenütt felfedezhető. Az I. ének a Dávid nyolcadik zsoltárának három versére utal, mint forrásra. A rokonság bizonyítékául álljon itt mind a kettő.