Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

13 „A fényes nappal újul tára, Hevülvén, forró, mély hálára : Hadd buzogja ki, a mit érez, Szállván Atyjához, Istenéhez." Aztán igazi fiúi bizodalommal közeledve Istenhez, az Édes Atyához, igy folytatja: „Reád nézek, benned bizom, — ma is, Kezedbe tészem sorsomat! Mindent nyugodt s hálás szívvel veszek : Mit bölcseséged osztogat. — Légy atyja a benned bízónak, Vigasztalója a síróknak ! S ma is, mig az estét elérem : Légy támaszom, védőm, vezérem !" Az utolsó szak szintén mély bensőséggel kéri a lélek harmatát : a hitet ós szeretetet s az ezekre támaszkodó erényt, mely az embert Isten képmásává teszi. A himnusz kezdete : „Oh jertek a reggelnek idején Szent buzgóságnak szárnyai, Ragadjátok lelkünk a menny felé, Hová úgy óhajt szállani !" — mintha azt is mutatná, hogy Tompa ismerte az egyházatyák himnuszait, köztük sz. Ambrusét, kinek egyik éneke igy kezdődik : „Jam lucis orto sidere Deura precemur supplices." Sz. Ambrus himnuszát több mással egyetemben igen szépen lefordította különben Székely István XVI. századbeli prédikátor s az első magyar nyelvű Világkrónika szerzője.