Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1901

10 „"Dicsőség Istennek mennyégben ! Az emberekhez égi béke." De midőn lélekben hallja az éneket tovább zendülni : Legyen szabadság a raboknak ! — szivében fájó érzések fakadnak s rágondol az árva népre, mely rabságban sorvadozik. így olvad össze költőnk lelkében a vallásos és hazafias elem, mel}

7 két érzés összeolvadását Vásárhelyi András Mária énekétől (1508) kezdve végig kisérhetjük a protestáns énekekben, a Zrinyiászban, egészen Endrődi Kuruc Nóták-jáig. Egészen más oldalról ismerjük meg költőnk lelkét Végpanasz és Küzdés eimü verseiben. Néha-néha a szivét ért csapások súlya alatt, mint fennebb említők, meginog hite, mert emberileg gondolkodva nem látja kéréseinek rögtöni teljesülését. A buzgó lelkű költő lantján visszatetszők e hangok, de mégis meg kell róluk emlékeznünk, ha Tompa vallásos meggyőződését ismerni akarjuk. Hiszen a zsoltáros próféta is kérdi: »Usquequo Domine oblivisceris me in finem ? Usquequo avertis faciem tuam a me ?«*) (XII. zsolt.) Itt már világosan megtetszik a zsoltárok hatása. Ezek a gondolatok : »Frenduerunt saper me dentibus suis« és sNon supergaudeant milri qui adversantur mihi inique« (XXXIV. zs.) nem állnak messze költőnk e soraitól : „Kacagtátok keblem szent érzetét, Hagyjátok a kin árva gyermekét !" A Küzdés tartalmát és némely kifejezéseit tekintve nagy rokonságot mutat az 54. zsoltárral. ') Megjegyzem, hogy a zsoltárokat a Vulgata szerint idézem.