Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

7 magukat sétájukra s oly sok drága ékszert aggatnak magukra, hogy a korábbi időben kisebb tengeri hadjáratok sem kerülhettek többe. Némelyek ledér öltözetükkel, napjában többszer felsütött-fodoritott hajjal, kiíöstött arccal, drágakövekkel, gyöngyökkel, melyek magukban is felérnek egy szép örökséggel, akarják az érdeklődést magukra terelni. Körülöttük gazdag, nagyzó úrfiak settenkednek, akik többet törődnek hajuk fodoritásával, mint a jóravaló polgárok hírnevével. Ezeknek tipikus alakja Barrus, ahol csak megjelenik, feléje fordulnak a nők s bámulják termetét, fogát, haját, ruházatát, Ízlését. (Hor.: Sat. I. 6. 30.) Ha itt ezer alakban is látható a jólét, mód fényűzés, másrészről nem hiányzik ennek éppen az ellenkezője sem. A cliensek éhes serege kiséri sétáján az uri pártfogót (patrónus) abban a reményben, hogy annál több adományt (sportula) juttat majd nekik. Szánalmas képet nyújtanak a sáros és zajos Subura utcalakói, e rongyos, éhes, durva, szemérmetlen népség, mely annak adja magát bérbe, aki jobban megfizeti, legyen az zsarnok, vagy a nép jogainak védője. A népgyűlések, melyeken egykor a felséges nép teljes hatalmat gyakorolt, nincsenek többé, mert a helyzetnek ura külsőleg tiszteletben tartja a respublica intézményeit, de tényleg a szerény tribunus plebis cini alatt, minden jogától megfosztja alattvalóit. Csupán a senátus marad meg, de ennek is csak az a joga, hogy tapsolhasson a császár rendeleteinek. Szóval könnyen érezhető, hogy a finom