Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1900

Í8 denható urát, a köztársaság nagj' alakjai : Brütlis, Cato, Regulus stb, iránt is a legnagyobb őszinteséggel rója le kegyelete adóját. (Od. I. 12. II. 7. Sat. I. 7.) Csak lassanként lesz igaz tisztelője Áugustusnak s tartózkodás nélkül való magasztalója érdemeinek. (Od. IV. 15.) Viszont Augustüs is nagyrabecsülte a költőt, mit legvilágosabban mutat az a tény, hogy Kr. e. 17-ben, Róma százados jubileumi ünnepe (Ludi saeculares) alkalmával, Horatiust kérte fel az ünnepi hvmnus megírására, ez ünnepségre készült a hires Carmen saeculare, mely az Augusztus alatt lefolyt százados ünnep emlékét örök időkre megőrizte. Egész haláláig nagy tisztelője maradt a mindenható imperatornak, de még bensőbben ragaszkodott Maecenushoz, kinek fejedelmi bőkezűsége gondtalan jólétet nyújtott neki, hogy távol a közélet zajától, megelégedetten élhetett a költészetnek ós tudományoknak. Költeményei nemcsak élete viszontagságairól, hanem gondolkodásmódjáról, politikai, erkölcsi, társadalmi nézeteiről, életbölcseletéről, szóval jelleméről is világos képet adnak, sőt még külsejét is elibénk állítják. Már fentebb vázoltuk, hogy fiatalkori republikánus érzelmeiről lemond, de nem tagadja meg azokat: nem a hízelgés, de a hála jótevője iránt ós az igazi érdem tisztelete szólal meg lantján, mikor Octavianust és kora többi nagyjait magasztalja. Eletének főelve, hogy nem a nagy gazdagság, hanem a kevéssel való megelégedés, a gondtól mentes nyugalmas élet, az istenek ado-