Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

7 Toldi Miklóst akkor szöízöttem énekben, Te is válogattál hires vitézekben : Dobót, Szondi Györgyöt foglalád versekben: Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben. Röttentő hadakban ki forogtál akkort : Dúdolsz mai napság omnibuszt, fiakkert; Nem hőst — kákompillit*); nem almát, de vackort— Barátom Sebestyén, nem szeretem ezt a sort. Utcáról-uteáról baktatsz mint egy kódis, Rongyos vagy, kilátszik a lábravalód is, A költemény célzata ma nem egész világos már előttünk, a helyett figyelemre méltó, hogy Arany mily művészettel tudja utánozni a XYI. század ügyetlen versszerzőinek naiv hangját, nyelvét, előadásmódiát, döcögő verselését. Azok az eszmék ós érzelmek, metyek oly jellemzők a vándorköltő pályájára, egytől-egyig íellelhetők Vargha Gyula »Tinódi halála« c. köl­teményében, mely a » Budapesti Szemle« 1898. évfolyamában látott napvilágot. Sebők lantost, mikor Eger felé poroszkált fakó lován, elfogták a törökök és rútul agyba-főbe verve, félholtan hagyták az út mellett. A parasztok meg­találták ós megkönyörültek rajta. Beteg ágyán kin­ját versmondással enyhíti. E!panaszolja »bús Ma­gyarországi sorsát, majd az őt jellemző összefüg­gés nélkül felemlíti, hogy nincs pénz tarsolyában. Szidja, mint szokta, az uvarbirákat, kik a jó bort sajnálják tőle, de lovának se adnak szénát, zabot. Eszébe jut jó ura, Török Bálint, kinél baj­nokabbat anya nem szült világra. Elátkozza a *) Régi szó=léha, semmittevő. Arany jegyzete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom