Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

64 Gvadányi müvei még egy Petőfi tetszését is meg tudták nyerni, mi igazán nem kis dolog, lia meggondoljuk, mily élesen nyilatkozott Petőfi pl. Kisfaludy Károly verseiről. Petőfi verse dicséri Gvadányi jóizű, fündamentumos magyarságát, mely annál felütlőbb, mert nem cicomával, keresett szépséggel igyekszik hatni, hanem egyszerű természetességgel. A mostani poéták pedig illendőképen beszélni sem tudnak, annál kevésbbé írni. Azért: ,,Ha kegyelmed mostan sírból föltámadna S ilyen magyarságot könyvekből olvasna: Élni, jól tudom, hogy nem igen kívánna; De halottaihoz újra visszaszállna." Petőfinek e verse mind alakjára, mind keresetlen egyszerűségére nézve híven utánozza Gvadányi költői előadását s helyesen mondja, hogy Gvadányit különösen az » elmésség* tette felejthetetlen ós kedves íróvá. P. Horváth Ádám, a magyaros iskola harmadik nagyobb alakja, jó barátságban volt Kazinczyval, ki egyik legszebb szerelmi versét is megküldte neki egy költői levél kíséretében, melyben azonban csak annyit mond Horvátliról, hogy ő a »hadi kürt«, azaz Hunyadija által fog élni. Kezdő sorai igy szólanak: „Oh te, kinek harsány hadi kürtje Tihanynak enyelgő Szüzeit eddig nem hallott hangokra tanítá, Hogy valamerre kevély hullámait hányja zajogva A Balaton, Hunyadit! Hunyadit! riadoznak az erdők: Horváthoni, jer ..."