Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

57 Sajnos, Kazinczy jóslata napjainkban már jórészt teljesült. Orczyt, Daykát a mai korban csak az iskolában olvassák; Himfy, Berzsenyi szintén homályban vannak. Még Berzsenyi liazaíias ódái is, melyeknek Kazinczy majdnem örökéletet igér, kezdenek feledésbe menni. Hát még a hidegen bölcselkedő Kis? Jellemző Kazinczyra és a korra, mely Kisben olyan nagy költőt látott, hogy nem habozott Berzsenyivel egy szinvonalra állítani. Kazinczy »Kis és Berzsenyi« c. költeményében nem tudja eldönteni; »melyiké az alma ?« Fel is szólítja mindjárt a delíosi Apollót, hogy segítse meg s oszlassa el a kétség homályát. S im a falon ezek a betűk lángolnak: „ , . . Kedves nekem a Nagy mester és a választott tanítvány" Az idő azonban, mely a legigazságosabb kritikus, a mint látjuk és tapasztaljuk, Kazinczy véleményétől nagyon eltérőleg ítélt. Berzsenyi ma is nagy jelentőségű költő, mig Kis csak saját korára volt némi hatással. Ungvárnémeti Tóth L. »Bersenvhez« c. epigrammája a költő dicséretét általánosan vázolja: „Ugy omol a bú s gond dallodr' a Léthe vizébe, Mint az eget-metsző szikla vak árja rohan, Méltán nyerted azért, hogy az ép Heliconi borostyánt Rózsával fűzték össze az égi kegyek". Berzsenyi költői dicsőségét legszebben ünnepli Vörösmarty Mihály >Berzsenyi emléke^ c. ódájában.