Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

4 ^Tinódi redivívust c. humoros költeménytöredékére, melynek formája, hangja egészén Ilosvaié. „Együtt hegedülénk, jut eszembe, hajdan ? (Akkor is sziike volt pénznek a tarsolyban) Te jó Kolosvárott egy kovács-műhelyben, Én egy sombokorban, Szilágyságon, Kusalyban. Toldi Miklóst akkor szörzöttem énekben, Te is válogattál hires vitézekben: Dobót, Szondi Györgyöt foglalád versekben ; Most egy fiát se látsz Pesten az ilyesekben." Ott van tovább a Petőfi verse. »A régi jó Grvadányic. Az egészen átvonuló kedves, dévajkodó hang élénken emlékeztet a »Peleskei nótárius* Írójára, másrészt meg a 40-es évek poétáinak hibáit látjuk benne pellengérre állítva, a kik épen nem fundamentumos magj^arsággal írták költeményeiket. De még más szempontból is fontos a költőknek egymásról tett nyilatkozata. Bessenyeit, Kazinczyt, Kisfalud}

7 Károlyt, Vörösmartyt úttörő munkásságuknál fogva is becsüljük, szeretjük ugyan: de mennyire emelkednek előttünk jelentőségben, ha látjuk, hogy mindegyik megtalálta költőjét az utódokban is, azt a költőt, ki törekvéseiket, sikereiket igazán felfogva, kellően és találóan tudja feltüntetni törekvésük minden jellemző vonását. Azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy egyes korok mintegy megkívánták a költőknek egymásról való njdlatkozatát. Csak a franciás és deákos iskola iróira kell gondolnunk, kik egy-