Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

27 „Bessenyeink egyeneslob ösvényre tekélte el ügyét S nem fog kétségben lelke habozni tovább. Kéz fefemelve tehát Istent áldottam azonnal. És irom versben most öröm énekemet". Révai tehát itt egészen más inditó okból magyarázza Bessenyeinek katholikussá levését, mint Szécliy Károly, ki Bessenyei e lépését két »mentséggel« akarja kissé kedvezőtlen szinben feltüntetni. A vallás a sziv ügye s a mi a szívben végbe megy, nehéz megérteni. A klasszikus iskola másik nagy költője Bessenyeiben a nagy ébresztőt ünnepli, kinek lelkesedése benne is tüzet keltett. Virág Benedek hálás szivvel igy zeng »Bessenyei Györgynek emlékezeté*-ben : „Amely tüz bennem még tart s mig bennem az élet Tartand, György, teneked hálaadó köszönöm. •Nem vagy egünknek alatta s közöttünk; mert te halandó Nem vagy már: élsz s ezt hirdeti versezetem." Legszebben ünnepli Bessenyei emlékezetét Szász Károly »A magyar irodalom újjászületése századik évfordulóján« c. ódájában, 1872-ben. Méltatja ez a hazafias tűzzel megirt óda Bessenyeinek egész pál}

7áját, feltünti fellépésének, izgatásának fontosságát s kimondja, korunk szempontjából egészen helyesen, hogy nála nem az a fő, a mit irt, hanem a mint hatott. A szép óda elegikus hangon kezdődik s egy XVIII. századi költő elpanaszolja, hogy a magyarnak régi szép kora letűnt, odavan. Mert: „Mi a magyar most ? — maga, nyelve durva, Nagygyá lehetni nincsen semmie !