Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1899

21 Elmondom neki: „Itt nyugszik fejedelme hazádnak, Számkivetett onnan, mert nem vala benne szabadság". A szegény hontalannak szive fájdalmát még megkapóbban festi Lévay József általánosan ismert elegiája. Mig Vörösmartynál Mikes mintegy háttérbe szorul a nagy fejedelem szomorú sorsának megsiratásában, addig Lévav költeménye egyenesen Mikes megható panaszát adja elő, ki a maga árvaságát, elhagyatottságát panaszolja el megrázó zokogással, szivhez szóló fájdalommal. Mennyire igaz érzés, mennyire mély fájdalom nyilatkozik e megkapóan kedves költeményben, semmi sem mutStja jobban, mint hogy az ifjúságnak egyik legkedvesebb szavalati darabja. Méltán is vetekszik e költemény Kisfaludy K. hires >Mohács«-ával, Vörösmarty »Kis gyermek halálára« c. elegiájával és Eötvös br. »Búcsú« -jávai Bujdosó társai mind kidűltek már mellőle. Egyedül magára maradt, ki a számkivetés keserű kenyerét csak az öreg fejedelem iránt való odaadó szeretetből választotta. Szeretne elköltözni idegen hazájából a vándor madárral. Eszébe jut szülőföldje, a regényes erdélyi Zágon, hova vidám ifjúságának emlékei elszakíthatatlan kötelékekkel fűzik. De sajna, uj fájdalom támad szivében. Nem láthatja szülőföldjét, mert az szolgaságban, gyászos rabigában sinylödik, mig idegen hazájában élvezheti az édes szabadságot. Ott nem leselkednek rá fogadott poroszlók az éj sötétében. Elhagyatottságában csak az a vigasztalása, hogy