Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1898

9 vét nemesítenék, titkos ingert keltenek a bün iránt, vagy midőn a rendkivüliségekért hevülő ifjú szív az olvasottak hatása alatt eszményképül állítja fel maga előtt a bűnös regényhőst, kinek példáját követni óhajtja, esetleg követi is. A társadalom egy-egy megrázó jeleneténél a legilletékesebb ajkakról hallhatjuk a nagy jelentőséggel biró szavakat : «Térjünk vissza az Istenhez», ez pedig különösen kívánatos az irodalom terén, mert szivben jó, lélekben nemes a magyar ifjúság soha sem lesz, ha az ilyen irodalom emlőjén szívja magába az ál tudomány és ál művelődés tejét. Épen azért óhajtok egyet-mást elmondani részint a tudományos, részint a szépirodalom hitetlen, vagy erkölcstelen műveinek veszedelmes hatásairól s egyben felhívni az érdeklődők, főképen a szülők figyelmét arra, hogy nagyon sokszor épen a kön}-v volt közvetett, vagy közvetlen okozója szivük vére, szeretett gyermekeik erkölcsi és fizikai romlásának. Erős a bizalmam, hogy a mindent legyőző szülői szeretet ép oly jóindulattal fogadja s foganatosítja gyermekeik üdvét célzó szavaimat, mint a minő szeretettel és lelkesedéssel mondom én el. Lehetetlen, hogy a szülői szív, a mely nem csillogni, nem élvezni, hanem önmagát feláldozni vágyik gyermeke boldogságáért, meg ne értse szavaimnak fontosságát. * * * Ha végig tekintünk a modern államokon és