Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

118 nyelvkülönbsóg nélkül örömárban úszott, — s mily csodálatos változás történetünk színpadán! Pár hó múlva az öröm ujjongásait a csatára hívó kürt rémes hangja s r az ágyuk dörgése fojtja el. Beteljesedett azon kor, melyről Széchenyi prófétai lelke oly rémséges képet feste: Vér és vér mindenütt . . . Testvér a testvért, népfaj a népfajt gyilkolja le engesztelhetetlenül s őrülten . . . Pest oda van! . . . Őrjöngő csapatok dúlnak szét mindent, amit mi építőnk* . . . Majd Kossuth szózata, járja be a hegyeket és völgyeket : »A haza veszélyben van. Fegyverre, a ki férfiú! — Ti pedig hazám leányai Veszprém és Fehérvár közt ássatok egy irtóztató sirt, melybe vagy a magyar nevet, magyar becsületet, magyar nemzetet vagy az ellenséget temessük.« —S a balsors tovább verte e nemzetet; Világos után még gyászosabb kor következett; IS siralmas éven át megtanultunk némán tűrni, titokbanpanaszkodni, »mert akkor bűn volta szabadság érzete, bűn volt ragaszkodásunk nemzetiségünkhöz, bűn volt még a legtisztább honszeretet is.«

1) Ám a félreértés felhője nemzet és trón között szétoszlott: felséges kirátyunk nemes szivének bizalma egyrészt, a magyar törhetetlen ragaszkodása királyához még a szomorú napokban is másrészt felderíté végre ránk egy szebb jövő hajnalát, elhozta a napot,melyen a törvényesen megkoronázott király így szólott a magyarhoz: »Bizalmam az ősi erényben.« S óh e szó, e bizalom széttépi a szenvedés, a gyász fátyolát, örömkönyüt varázsolt a JJeák F. felirati besz. 1861.