Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

6 lógnak vélem a velük, jobban: a műveikkel való foglalkozást, jól tudván, hogy »igazságot szolgáltatni a szellemeknek, olyan megtiszteltetés, melynél nagyobb nincs.« Mindenesetre azonban nem lesz meddő fáradtság, céltalan törekvés, ha a magyar vall. költészet jelenét, mai művelőit mutatom be a tanuló ifjúságnak, hogy így ismeretkörük táguljon, fiatal, üde lelkük pedig magasra szállni megtanuljon. Tiszta szívük hímporát, ártatlan lelkük édes álmait úgy is korán le- és elveri a mindennapi élet vásári zaja s a kétség, a bánat nehéz, komor napjaiban sok szükségük leend arra a verőfényre, vigaszos érzelmekre, hazafias és vallásos eszmékre, melyek — a vall. költők olvasása közben — kedélyükben és értelmükben megfogantak, gyökeret vertek. Még csak eljárásom igazolásául s a felölelt anyag magyarázataul néhány szót. Vall. költészetről — a dolog természetéből kifolyólag —- nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és zsidók is méltán beszélhetnek. Ám az ő költőiknek vall. tárgyú művei korántsem merítik ki összes munkásságukat, vagyis náluk nincsen kizárólagos vall. költő, mint a katolikusoknál s íg}<" — egyéb érzelmeket zengő, a vall. költeményekkel együvé fogott darabjaik révén — átlag ismertebbek is, mint a katolikusoknak szorosabb és kizárólagosabb értelemben vett vall. költői. Kiss József, Makai Emil, Palágyi Lajos, vagy a protestánsoknál Illyés Bálint, Szász Károly, Szabolcska, Sántha Károly bizonyára nem ihletes