Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

20 is a helyes kiindulási pont, hiánj-zik az Összhangzó fejlesztés s a reális alap ís, melyre a vers támaszkodni látszik, sokszor csak látszólagos, esedékes; nem köti képzelőtehetségüket »ezer szállal tartalék« az alapeszméhez, mert nem egyéni benyomásaik alatt zsongnak fel érzelmeik, mert nincs igaz indítéka érzelmeiknek. Nem csoda tehát, ha inkább a felületesség és bágyadtság, mint a mélység és tömörség főjellemvonásuk. Ezért hiányzik tehát vallásos líránkból az igazi lírai hevülés s az őszinteség melege. Ezt ig3

Tekezik azután a képek, szólamok áradatával pótolni — a jellemzetesség rovására. Már pedig a vallásos költészettől mi sem áll távolabb, mint a képhajhászat s az üres frázisok özöne, más szóval a mesterkéltség. Legj^en egyszerű, mint a heg}

ri forrás, de mint az, költői is. »Szükség — irja Arany

1) —, hogy e íaja a költészetnek megtartsa a maga jellemét. A stíl, melyben Istennek egyháza épül, nem kölcsönözheti el sem a színház csillogó diszítményeit, sem a vásári bódék rikító tarkaságát. Egyszerű, komoly fenség illik ahhoz.« Ideje volna már most legújabb vallásos költészetünk egyéb termékeiről is szólnom, bár nanagyon kevés, mit róluk mondhatok, mert valamint a tanitó, úgy az elbeszélő költészet terén alig-alig tudunk néhánj^ sikerült alkotásra rámutatni. Tanitó költeményeink főhibája, hogy nagyon is szárazok és sótalan-borstalan szatíráink Kenienes költ. bir., Aranj* hátr. iratok stb. 26. füz.