Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

Legújabb vall. költészetünk általános képe, irányai és főbb képviselői. Különös figyelmet, odaadóbbat, mint liamarkodva vélnük, érdemel mostanság a vallásos költészet ; hiszen nem a hitélet aranykora a mai, sőt ellenkezőleg valamint az egész közélet, úgy az irodalom terén is olyan áramlat kapott lábra, mely az ideális törekvéseknek, a fenköltebb eszméknek kevésbbé kedvező. De mind a közéletben, mind az irodalomban egy üdvös visszahatás is kezdi bontogatni szárnyát s örömmel tapasztaljuk, hog}

T a szellemi élet első zászlóvivői, a költök is a vallás ideálizmusának zászlaja alá menekülnek, hogy költészetük hímporát megőrizzék ez anyagias koráramlat piszkos hullámaitól. Ily viszonyok között nem csoda, ha kétszeres örömmel nyulunk a gyermeteg hit, az istenes lélek délszinre hozott igazgyöngyeihez. Mint szerény ibolyácskák, úgy jelennek meg a vallásos költemények; önkényt fakadnak föl a jobban és nemesebben érzők és gondolkodók szivéből: nem külső inger, hanem belső szükség teremti meg őket s létüknek nem hiú taps, hanem