Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1897

100 28-án Ő Felségének a tíz szobor létesítésére vonatkozó örvendetes királyi rendeletének megjelenése alkalmából, március 15-én és április 17-én az 1848diki események félszázados emlékezetére. Ezen ünnepségeken az igazgatói bevezető beszéd után a tanári testület egyik tagja emlékbeszédben méltatta az ünnep jelentőségét, az ifjúsági dalkör énekei és az önképzőköri tanulók alkalmi szavalatai, illetőleg szabad előadásai tették változatossá az ünnepség programmját. Az elmondott beszédek közül tér szűke miatt csak kettőt közölhetünk : Mélyen tisztelt vendégek és kedves ifjúság! Dicső királyunk fönséges cselekedettel tett ujabb tanúságot lelki nagyságáról, bölcsességéről és a magyar nemzethez való atyai szeretetéről. Az ajándék, mit nemzetünknek adott, olyan magasztos, olyan becses és olyan szép, hogy minden magyar ember a legmélyebb meghatottsággal fogadja s a meghatottság n}

román lelkesedés támad a szivekben az iránt a fejedelem iránt, ki hűséges magyar népének nemzeties érzelemvilágába ol}

Tan tökéletesen beleélte magát. Szinte elkápráztat bennünket az a nagy fényesség, mely a király elhatározásából sugárzik felénk. Határtalan büszkeséggel nézünk arra a nagy alakra, ki a trón magas polcáról leszáll nemzetéhez és jóságos szivének egész melegségét árasztja reá. Büszkék vagyunk és büszkék is lehetünk királyunkra, mert az ö nagysága a mi nagyságunk, az ő bölcsessége és jósága a mi örömünk és szerencsénk gazdag forrása.