Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

29 c) A peres felek és képviselőik. Minden perben kell lenni panaszlónak vagy felperesnek (actor, petitor) és bepanaszoltunk vagy alperesnek (reus, is unde petitnr), mert csak úgy jön létre a per, hogy valaki egy mástól szenvedett jogsértésért elégtételt követel. A polgári bíráskodás tehát máskép nem gyakorolható, hacsak nem áll szemben két ellenfél, a. kik az indítványozás jogával birván, alávetik magukat annak, hogy közöttük Ítéljen a bíró. Ezen megegyezés köztük a, vitát szerződéses természetűvé teszi. De, akinek szerződési joga nincs, az nem is perelhet, minélfogva a rabszolga sem felperes, sem alperes nem lehet. A családfő hatalma alatt állók, minthogy saját joggal nem birtak (alieni iuris), maguk nem is indíthattak pert, kivéve, ha eltartásuk iránt volt igényök. A tisztviselőket pedig a hivatalos állásuk akadályozta abban, hogy akár a maguk, akár a hozzájuk tartozók érdekében pereskedhettek volna a hivatalos évök tartama alatt, miért is őket sem lehetett ezen idő alatt perbe fogni. A régi szigorú eljárás azt követelte, hogy a felek személyesen vigyék a pert, kivételesen mégis helyettesítést rendelt el a következő esetekben: Ha valakinek a szabadsága vált kérdésessé, annak védelmére (actio pro libertate) a szabadító (assertor) lépett fel. A gyámolt gyermeket és nőt a gyám (tutor) helyettesítette (actio pro t.utela), de ha ez is érdekelt volt, gyámot a praetor rendelt ki helyettesül (tutor praetorius). Ha a lopással megkárosított állami ügyben volt távol vagy hadi fog-