Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1893

15 jelentá; kérőbb kiterjesztetett valamely dolog jogtalan bitorlására is. A tetten ért tolvajt (fur manifestus), ha fegyveresen (cum telo) ellenállott, a kárvallott büntetlenül megölhette, különben pedig a törvény rabszolgául rendelte neki; a tetten nem ért tolvaj (fur nec manifestus) ellen a lopott dolog értékének kétszeresére adott keresetet. A praetori edictum a régi polgári jog ezen szigorát enyhítendő, a tetten kapott tolvaj ellen a négyszeres (quadruplum) erejéig engedett keresetet. Az orgazda az érték háromszorosának megtérítésére köteleztetett. A rablás (rapina) eleinte a lopás fogalma alá vonatott, utóbb Kr. e. 76-ban M. Lucullus praetor az edictumában a recuperatorok előtt tárgyalandó külön keresetet rendelt ellene (actio vi bonorum raptorum), és pedig egy éven belül az elrablott vagy megkárosított dolog négyszeres, azután (post annum) egyszerű értékének megtérítésére. A köztársaság vége felé a rablás mint erőszakos támadás (crimen vis) a büntettek közé soroztatván, a fenyítő törvényszékhez, illetőleg esküdtszékhez utasíttatott. A jogtalan kártételről (damnum iniuria dátum) a XII táblás törvény azt rendelte, hogy, a ki másnak vetését learatja, megátkozza, a fáit alattomban kivágja, házát vagy gabonáját felgyújtja, majd halálbüntetéssel, majd csak kártérítéssel lakoljon. Kr. e. 287-ben a lex Aquilia a XII tábla intézkedését eltörülvén, azt határozta, hogy, a ki idegen rabszolgát vagy idegen négylábú állatot