Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892

24 erőt nagy, nemes és szent hivatásuk teljesítésére ! És most lépjen ez intézet hosszú, százados pályájára! legyen e pályán folyton mellette a Gondviselés! neveljen hasznos polgárokat Istennek, hazánknak és városunknak; s valamint én az anyaszentegyház nevében megáldottam — úgy áldja meg a nagy, a mindenható Isten! az Atya, a Fin, a Szentlélek — Ámen." A beszéd elhangzása után a közönség egyre szaporodott, tömegesen tódult a tornaterembe, mig végre a zaj lecsillapulása után Lénárd Ernő városi ügyész lépett a terem közepére és a következő beszédet mondá: Nagyságos Prépost Ur! „Ma, midőn a keszthelyi főgymnasium új épületét az egyház szentelésével megáldva, rendeltetési czéljára Keszthely város közönsége Nagyságodnak, mint a főtisztelendő csorna-prémontrei rend főnökének átadja, és ma, midőn a keszthelyi főgymnasium létezése kezdődik: Keszthely város közönsége valóban örömünnepet ül; nem mondva csinált hivatalos örömünnepet, hanem olyat, melyben az egész városi közönség szive mélyéből osztozik. Hiszen e város azon óhaját látja teljesülve, melyet minden keszthelyi polgár már rég táplált ugyan kebelében, de a melynek megvalósulására csak remény se volt és ligy látszott, a puszta utópiák közé tartozik.