Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1892

21 hogy nemes szellemével hagyománykép átszálljon az utókorra. A beszéd szövege egész terjedelmé­ben a következő: „íme! elértük a czélt, melyért éveken keresztül küzdöttünk; be van tetőzve a munka, mely korszakot alkot városunk történetében! Mélyen hajolok meg azok előtt, kik ez alkotást annyi szép és nemes áldozattal léte­sítették; azután hálával borulok le a gondvi­selő Isten előtt, hogy nekem engedte meg a tudomány és vallás-erkölcsös nevelés e díszes, e szent csarnokát felszentelni. De a mint a katli. egyház nevében emel­tem fel áldásra kezemet, — ugy kell, hogy a kath. egyház nevében vezessem ez uj épü­letet a századok küszöbére, melyeken rendel­tetését teljesítve állni és élni fog. —- És ezt annál könnyebben tehetem, mert ez uj főgym­nasium egy oly vallásos rend kormányzata alatt áll, mely hithüségét, tudományát és ha­zafiságát egy hosszú történeti múlton keresz­tül, állandó és fényesen kiemelkedő példákban mutatta be. E rendnek liite és liazafisága az, mely egyrészt a kitűzött czélért, — a vallás-erköl­csös culturaért működve feláldozta és felál­dozza máig is ifjúságának erejét, férfikorának termő munkáját, az élet ezer kényelmét és nem ritkán magát az életet is: — másrészt e hit, e hazafiság mutatja meg, és csak egye­dül ez képes megnyugtatni a, szülőket gyer­mekeik jövőjéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom