Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889

- 32 3— — de a költészetet bilincsekbe verte. Nem jutott eszébe senkinek sem, hogy dallal ajakán feleljen az Antimarianusoknak, — nem gondolt arra senki, hogy a hymnusok árja túlzúgja a tenger mormolását, viharok csatáját, ellenségek kardjainak csattogását, azt hitték tán hogy a puskaropogásra kevés egy hárfa halk zenéje s hogy a morajban elvész az orgona szivhez szóló melódiája ? ! Azt hiszem, hogy a hitvitázó iratok ezreire sohasem adhattak volna katholikus őseink buzgóbb választ, mint ha a Boldog Asszony oltalma alatt keresve menedéket, annak tiszteletére, vetélkedve irták volna a bizalomtól, önfelaiánlástól, hűségtől, szeretettől áradó lelkes hymnusaikat Ha valamikor, tán ekkor volt igazi alkalom a Mária-kultusnak tetőpontra való emelésére. A hitvitázás hevében azonban a katholikusok egészen megfeledkeztek a költészetről. Csak, mikor már a protestánsok megmutatták, mily fegyverrel kezökben lehetnének erősek, — ébredtek öntudatra Hiszen alig hódított pár talpalatnyi tért az uj vallás, — az uj tan zsenialis apostolai tudták, hogyan teremtsenek maguknak helyzetet. Énekes könyveket adtak ki. A reformatiónak hazánkban való meghonosodása első éveiben Gálszécsi azonnal kiadta énekgyüjteményét (1536.) S a katholikusoknál gondolt valaki erre? Majdnem száz évbe került, mig a nagyszombati zsinaton (iÖ2g.) szóba került, hogy szükséges volna énekeskönyvet bocsátani közre. S ez a terv is dugába dült. A zsinat tagjai megállapodás nélkül mentek szét, pedig köztük volt Pázmánny Péter, a Mária antifonák forditója is. Pázmánny megteremtette a hitvitázó irodalmat, irt polémiákat, predikácziót, sőt imakönynet is, de a Boldogasszony cultusának költői müveléséről megfeledkezett. Első sorban pedig ő lett volna hivatva igazi lendületet adni az irodalomnak.