Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889

- 23 3— strassburgi szeminárium könyvtárában a németalföldi imák között mint prózában irt imádság szerepel e hymnus forditás (15. sz.) s igy kezdődik: 0 gloriose vrouvve, bőven den steernen hoghe, die di voersinde scoep, den soekestu mit dijnre hiliger burst. Dat ons Eva drovich nam, dat gavestu weder mit hogher vrucht, op dat se, die men bescreit in hoecheit, so bistu ghemaect een hemels vinster stb. stb. A Festetich codex szövege után a Kisdi-féle »Cantus catholici« is felvette énekei köze, — később a Szelepcsényi-féle kiadás, Bozóky énekes könyve és a többiek szintén közlik. Kótára irva Kisdi »Cantus catholici«-je adja, igyekezve a codexek szövegeinek nyelvét megtisztítva, csiszolva az akkori nyelvhez alkalmazni. A Peer codex 236—240. lapján olvasható egy »Ének a szűz Máriához*. Eredeti latin szövege nincs meg és talán éppen ennek nem is volt soha. Valószínű azonban, hogy a hymnus szerzője nem is valamely latin hymnust akart lefordítani, hanem mellőzve a forditásokat quasi eredetit óhajtott létrehozni. Alkotó képesség hiányában ugy segített magán, hogy a latin hymnus eszméjét saját észjárása szerint formulázta s adott eredetit. Strófa szerkezete eltér a többi hymnusoktól. A két első és két utolsó sor ugyanaz minden versszakban, csak a befejező két sor képez kivételt. A négy első sor után, mely páronként rimelő hét szótagból van szerkesztve, az első strophában nem, de a másodikban és negyedikben egy g szótagból álló páratlan sor következik. Erre szintén rimelő két nyolcas. Ezek helyett a harmadik versszakban, — bizonyosan egy sor kihagyása miatt egy kilences és egy nyolcas sor van. A hetedik és nyolcadik ismét rimel, s ugy látszik 13 szótagból állott, mint a „Házasok éneké"-nek sorai (Sokszor kértem én az istent nagy szivem szerént), csakhogy