Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889
— 20 — András. A szerzetesek és apáczák igaz ugyan, latinul mondták imáikat s énekelték a hymnusokat*) s hogy a hymnusokat énekelték is, bizonyítja az énekelhetőségre való oly határozott törekvés, melynek sokszor az értelem is csaknem áldozatul esett. Énekeltettek tehát e hymnusok és pedig az u. n. vesperákon és completoriumokon, mint címeik is mondják, — tehát valóságos délesti istenitiszteletre való népénekek. A nép t. i. nevezetesebb egyházi évszakokban (advent, nagyböjt stb ) ünnepeken megjelent az egyháziak breviárium imádságán s annak nem volt egészen néma tanuja, hanem azon hymnusokat énekelt. A b. szűz Mária kisebb hórái nem voltak a nép előtt egészen ismeretlenek, mint ezt Magyar Benigna (Kinizsi Pálné) reánk maradt két imakönyve (a Festetics és Czeh-codex) tanúsítja ; azok mindenikében le van fordítva az officium parvum de B M V. vesparasa. <*) Megemlítjük még, hogy a délutáni istenitiszteletnél ezen időben litániák is mondattak Ugyanis több középkori imakönyvünkben találjuk a b. szűz litániáját. '3) A Mária cultus azonban a középkor magán ájtatosságnak majdnem kizárólagos tárgya volt. A Mária énekek gyakorisága felülmúlja az énekek minden nemét, vers- és strófa alakúk a legnagyobb változatosságot mutatja, a mi a dallamok sokféleségét tételezi fel. Alig van az énekek közt kettő, melyet ugyanazon dallamra nem lehetne énekelni. Ha meggondoljuk tehát, hogy a régiek mily szívesen csináltak egy kedvelt dallamra ujabb és ujabb énekeket : nagy valószínűséggel következtetjük, hogy az egyházi Mária költészetnek a középkorban igen gazdagnak kellett lennie. Lythurgiai használatát meglevő Mária énekeinknek meghatározni nem igen lehet. Nem igen vonatkoznak egy ünnepre vagy alkalomra. *) Tőlük származó codexeinket nem templomi használatra készítették.