Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1889

— 10 — rimes versekbe »De assumptione« »De Domina nostra«). A „Stabat mater dolorosa" költője J acopini da Todi (f 1306.) (»De compassione B. M. V.«) GamingKonrád („Oratio, quae dicitur crinale b. Mariae V." „Ad B. Virginem" „In festő ascensionis b. M. V.") a hires „Regina c o e 1 i

1' költője, M ü 1 d o r f Jakab („Ad beatem Virginem") Montami r Jakab (,,De gloriosae ac intemeratae V. M. assumptione") M e y e r Jakab („Gaude Mater pietatis") — s a vallásreformáló Melanchton Fülöp (1554 vagy 1539?) ,,In festő assumptionis Mariae") . . . S ettől kezdve ha latin nyelven is, de egyes népek irodalmáé lesz a költői termék. De nemzeti nyelven is készülnek Máriadalok. E rövid vázlatból látható, hogy a latin egyházi költészet mily mértékben volt a Mária cultus szolgálatára. A mit az egyes szerzetesek irtak, lett légyen az bármi az egyház hatáskörét illetőleg: legenda, zsoltárok, szent szakaszok magyarázata, vagy dal akár a Teremtő, akár a Megváltó, akár a b. Szűz, akár szentek tiszteletére, — azon szerzetesház tulajdona maradt, a melyben készült. Az egyik atya szorgal. masan másolta, a mit előde irt, a másik tanította vagy a szószékről hirdette a népnek, vagy az újonnan beöltözött szerzetes társaknak a scholában. Speciális Mariacultusról, a lytaniákat s a később divatba jött zarándoklatokat a Mária tiszteletére szentelt helyekre leszámítva, — alig van tudomásunk. A középkor extravagans felekezetei között — mint a IV. V. században a marianiták — szintén akadtak Máriának buzgó cliensei, a kik badarabbnál badarabb dolgokat miveltek azon erős hitben, hogy azokkal Máriát tisztelik, de a melyek komoly számba nem iöhetnek. Kérdés azonban, hogy a mai irodalmunkban miként van képviselve Máriának, Magyarország védőasszonyának s királynőjének tisztelete, — készültek-e,