Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

19 hogy foglalkozzék; s ha a neki adott kész tárgyakat darabokra tördeli, ezzel azt bizonyítja, hogy fölébredt munkássági ösztöne s nincs megelégedve azzal amit elébe készen adnak, hanem maga szeretne valamit alkotni, létrehozni. A játék szintén a gyermek természetéhez tartozik. Játszani és gyermeknek lenni, egy és ugyanaz. A játék az első évek elemi iskolája. A játéknak jelentősége és befolyása az erkölcsi jellem képzésére nézve különösen abban található, hogy ebben a gyermekek önkénytelenül egymás segítségére szolgálnak, fölébred bennük a részvét érzete társaik iránt, a jóság s szeretet érzelmei itt támadnak és sok esetben megmaradnak az élet végéig. A játékot azonban még nem tartjuk elegendőnek a testi nevelés czéljainak elérésére. A test fejlesztésének, rendszeres edzésének művészi vezetése a tornászat, ma már szintén nélkülözhetetlen tényezője a nevelésnek. E tekintetben a jelenkor egyik kitűnő nevelője Spencer H. igen kicsinylőleg nyilatkozik. Megengedi ugyan, hogy a tornászat jobb a semminél, de azt az izom munkásság mennyisége és minősége tekintetéből sokkal alóbbvalónak tartja a játéknál.*) Bármily tisztelettel viseltessünk is azonban e nagy gondolkozó iránt, e részben vele egyet nem érthetünk, sőt azt is tagadnunk kell, hogy a játékban több oldalú mozgás és erő-gyakorlat volna, mint a tornászaiban, tapasztalásból tudván azt, hogy a játék sokszor igen is egyoldalú, sokszor helyben ülő babrálás s rendesen annál kevesebb testmozgással van összekötve, minél inkább rabjai a gyermekek az iskolának; a tornászat ellenben az emberi test szervezetének alapos tanulmányon nyugvó fejlesztése és oda irányul, hogy az emberi test minden részében gyakoroltassék. Már pedig a miben természet- és észszerű rendszer van, azt mindig többre lehet becsülni a rendszer nélkül való tevékenységnél. A tornászainak továbbá a jellemre nézve is nagyobb befolyása van, mint a játéknak. Ugyanis, itt éb*) Értelmi, erkölcsi, testi nevelés 187. 1. 2*