Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1888

10 ségeket foglal magában. E tehetségek vagy képességek, melyek velesziiletnek az emberrel, lényegileg minden emberben egyenlők, de összetételre vagyis mennyiségre nézve egyenkint nagyon is külömbözők. Eme különböző erők aztán, melyek egy test-szellemi szervezet altal egybe tartva az öntudatban összpontosulnak, az ember egyediségét képezik. Az egyediséget tehát nem egyes erő, hanem mindig erőknek sajátságos vegyülete teszi, de amelyben egy, vagy több erő tulnyomóíag érvénye siti magát. Az emberi lest ugyanazon alkotó részekből áll, ugyanazon gépezet szerint van rendezve ; de mégis mennyire nem üt el egymástól pl. a szilárd és folyó részek közti arány, az izmok erőssége, az idegek izgékonysága az egyes egyedekben ? Még nagyobb különbséget láthatni a szellemi erők között. „Sem a harmatcsepp, — mondja Jean Paul*), — sem a tükör, sem a tenger nem tükrözi vissza a napot az ő nagyságában, de kereknek és világosnak mindenik." Minden egyes ember az emberiséget ábrázolja, de a maga egyedi sajátsága szerint, ugy hogy az egyediség alatt a minden egyes emberben megjelenő emberiséget érthetjük. Ha két egyednek akár szellemi, akár testi tulajdonságai között még oly nagy hasonlóság látszik is, a vizsgább szem bizonyára mégis fog rajtok különbségeket találni. Hogy ez itt költő, az ott festő ; hogy az egyik az érzelem, a a másik az értelem, ez az elmélet, amaz a gyakorlat embere ; hogy az egyik csak az égben él, a másik csupán a földön; hogy ez gépész, az ott hittudós; hogy az egyik a vallást érzelemnek, a másik ismeretnek, a harmadik tettnek veszi : azt tisztán a nevelésből megmagyarázni nem fogja soha senki sem. Millió itt az egybevetések száma s erre vonatkozólag mondja szt. Pál apostol: „Sokféle adományok vannak, de a szellem csak egy. Sokfélék a hivatalok, de az Ur csak egy. Sokféle erők vannak, de Isten csak egy, ki mindent eszközöl mindenben. Mindenkiben vannak szellemi adományok a *) Levana 28. §.