Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1886
— 15 — beri természetünkben gyökeredzik, hogy enélkiil földi feladatunkat meg sem oldhatnánk; enélkül nem volnának saját életczéljaink, hanem oda sülyednénk alá, hogy eszköz legyünk mások olyan czéljaihoz, melyeket egyúttal magunkénak nem tekintenénk. Kellemetlennek találjuk ha szándékunkban háborgatnak, és ezen kellemetlen érzés arra indit bennünket, hogy függetlenségünket mindazon kényszerítés ellen, melyet magunk nem tartunk észszerűnek, érvényre emeljük. Természetünk, hogy amennyire erőnk engedi megőrizzük függetlenségünket, mig be nem látjuk, miszerint bizonyos körülményekre való tekintetek azt parancsolják, hogy azt korlátozzuk, de oly körülmény és viszony, mely az ember önelhatározását teljesen megszüntetné, okosan meg nem engedhető. A rabszolgaság, melyben az ember megszűnik személy lenni és dologgá alacsonyodik, nem természetes állapot, és annyira ellenkezik az észszel, hogy az aki ebben megnyugszik emberiségét veti el magától. Mi természetesebb mint az, hogy valaki minden erejét arra használja fel, miszerint abból kiszabaduljon. Azonban mégis vannak olvan körülmények, melyek korlátozzák függetlenségünket, de ezek részint az ember természetén alapulnak, részint okos czélunkat segitik elő. Ha ilyen körülmények és viszonyok között vagyunk, akkor vegyük ezek természetét és a czélt is figyelembe, és ezek szerint korlátozzuk függetlenségünket. Az ily körülmények között is arra törekedjünk, hogy függetlenségünkből ne engedjünk többet, mint a mennyit az okosság javasol, és ha választásunktól függ, oly viszonyokba, melyek czélunk elérésére kevesebb előnyt nyújtanak, mint azon kellemetlen érzés hatása, mely függetlenségünk azért való korlátozásából származik, ne helyezzük magunkat. A függetlenség, ezen megbecsülhetlen vagyon, csakis akkor nyújt valódi megelégedést, ha ugy használjuk, hogy emellett önmagunkat böcsülhetjük. Ezen esetben az önelhatározási képesség tudata azon érzést kelti bennünk, miszerint azon fölényünk van, hogy megérdemeljük, miszerint emberek vagyunk, az emberi méltóság önérzetét. Ezen önérzetet minden körülmény és viszony között meg kell őriz-