Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1886

— 15 — beri természetünkben gyökeredzik, hogy enélkiil földi fel­adatunkat meg sem oldhatnánk; enélkül nem volnának saját életczéljaink, hanem oda sülyednénk alá, hogy esz­köz legyünk mások olyan czéljaihoz, melyeket egyúttal magunkénak nem tekintenénk. Kellemetlennek találjuk ha szándékunkban háborgatnak, és ezen kellemetlen érzés arra indit bennünket, hogy függetlenségünket mindazon kény­szerítés ellen, melyet magunk nem tartunk észszerűnek, érvényre emeljük. Természetünk, hogy amennyire erőnk engedi megőrizzük függetlenségünket, mig be nem látjuk, miszerint bizonyos körülményekre való tekintetek azt pa­rancsolják, hogy azt korlátozzuk, de oly körülmény és vi­szony, mely az ember önelhatározását teljesen megszün­tetné, okosan meg nem engedhető. A rabszolgaság, mely­ben az ember megszűnik személy lenni és dologgá ala­csonyodik, nem természetes állapot, és annyira ellenkezik az észszel, hogy az aki ebben megnyugszik emberiségét veti el magától. Mi természetesebb mint az, hogy valaki minden erejét arra használja fel, miszerint abból kiszaba­duljon. Azonban mégis vannak olvan körülmények, melyek korlátozzák függetlenségünket, de ezek részint az ember természetén alapulnak, részint okos czélunkat segitik elő. Ha ilyen körülmények és viszonyok között vagyunk, ak­kor vegyük ezek természetét és a czélt is figyelembe, és ezek szerint korlátozzuk függetlenségünket. Az ily körül­mények között is arra törekedjünk, hogy függetlenségünk­ből ne engedjünk többet, mint a mennyit az okosság ja­vasol, és ha választásunktól függ, oly viszonyokba, melyek czélunk elérésére kevesebb előnyt nyújtanak, mint azon kellemetlen érzés hatása, mely függetlenségünk azért való korlátozásából származik, ne helyezzük magunkat. A füg­getlenség, ezen megbecsülhetlen vagyon, csakis akkor nyújt valódi megelégedést, ha ugy használjuk, hogy emellett ön­magunkat böcsülhetjük. Ezen esetben az önelhatározási képesség tudata azon érzést kelti bennünk, miszerint azon fölényünk van, hogy megérdemeljük, miszerint embe­rek vagyunk, az emberi méltóság önérzetét. Ezen önér­zetet minden körülmény és viszony között meg kell őriz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom