Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

6 lyikök a jobb ügy képviselője. Sulla azon hiszemben volt, hogy a respublicát régi alapjaira állit ja vissza, pedig- mindent kétessé tett. Minden egyes polgár vagyona, sőt élete az erősebi) kényére volt hagyva ; a nép elvesztette a feljebbezés jogát s törvényszerű ille­tőségét a választásoknál : a- szegény a gabona kiosztását; a tribuni hivatal százados kiváltságait: a lovagok annyira befolyásos osztálya politikai és pénzügyi fontosságát. Rómában semmi sem kezeskedik többé az igazságszolgálta­táséit; Itáliában semmi sem biztosítja többé az oly nagy áron meg­szerzett polgárjogot; a tartományokban semmi kímélet többé az alatt­valók és szövetségesek számára. Sulla visszaadta a felső osztályok­nak előjogaikat, de nem bírta visszaadni régi varázsukat; csak meg­romlott elemekkel dolgozván, csak piszkos szenvedélyekhez folyamod­ván. tehetetlen oligarchiát s végkép meghasonlott népet hagyott maga után. Az ország kétfelé oszlott, azokra, kiket a zsarnokság fölgaz­dagitott, meg azokra, kiket kifosztott: amazok félve, hogy az imént szerzetteket elvesztik, emezek remélve, hogy az elvesztetteket vissza­szerzi k. A gazdagságára s elődjeire büszke aristocratia, a fényűzés minden gyönyörében elmerülve, a lőtisztségektől eltávolította az uj embereket ') és a hatalom hossza gyakorlata folytán a magas hi­vatalokat sajátjául tekintette. Cato, a senatus előtt tartott egyik be­szédében így kiáltott fel : „Őseink erényeinek helyét a fösvénység és fényűzés foglalta el, az állam szegénysége, meg egyesek dus­lakodása ; dicsérjük a gazdagságot, szeretjük a henyeséget; a jók meg roszak között semmi megkülönböztetés ; az érdemet illető min­den jutalomban a cselszövény részesül. Megütközhetünk-e ezen, ha mindenki külön szakadván a többitől, csupán önérdekét veszi számba? Otthon az élvek rabszolgája, itt a gazdaságé vagy a kegyé." 2) ') Uj embereknek nevezték azokat, kiknek ősei közt nem volt, a ki magas hivatalt viselt volna (Appianus, I)e hello civili, II, 2.) „A nemesség kézről-kézre adogatta maginak e legfőbb méltóságot,(acon­sulságot), melynek kizárólagos birtokában volt. A", uj ember, bárminő volt légyen hires tetteinek fénye, mjltatlunuaií látszott e tiszteletre ; öt szüle­tése mintegy bemocskolta." (Sallustius, Jugurtha. LXIII.) a) Sallustius, Catilina, L1I,

Next

/
Oldalképek
Tartalom